Értékek és kapitalizmus – II

Az előző posztban kicsit körbejártuk, hogy milyen tárgyi értéktorzulások lépnek fel a kapitalizmus jelen formájában. Ebben a posztban a kevésbé kézzelfogható, számszerűsíthető értékekkel foglalkozunk, amelyek közül egyeseknek már politikai vetülete is van.
1) Frusztráció. A tökéletesség-kultusz többek között a gyönyörű arcú és hibátlan(ná photoshoppolt) sztárok reklámokbeli szereplésével közvetítődik felénk. Aztán frusztráltak leszünk, ha kicsi a mellünk vagy kopaszodunk. Az énképünk könnyen rossz irányba torzulhat ami ellen nem mindenkinek egyszerű védekezni. Másik példa: szegényebbek kevésbé tehetik meg (vagy egyáltalán nem), hogy tartsák a diktált tempót és a legújabb termékeik legyenek. Ez ismét frusztrációhoz vezet, főleg iskolai környezetben ahol a gyerekek között néha elég kíméletlen a versengés.
2) Életvitelbeli elvárásokból fakadó boldogtalanság. Mi magunk vagy a szüleink arra felé nyomnak, hogy gazdag partnert válasszunk, hiszen manapság a gazdagság a siker szinte egyetlen fokmérője. Ritkán akar egy anya a lányának egy írót vagy filozófust férjül. Ez aztán boldogtalan kapcsolatokhoz, hazugságokhoz és önbecsapáshoz vezet. Azok a szakmák, melyek esetleg téged érdekelnének, rosszul fizetettek vagy éppen semmilyen állást nem lehet velük találni. Ez ismét elkeseredettséghez, boldogtalansághoz vezet. A magyar oktatásban a közelmúltban megszűntetett szakmák ellen az volt a legfőbb érv, hogy gazdaságilag haszontalanok. Anyagi hasznot valóban nem hoz az állam számára ezek fenntartása, sőt pénzt visz. De az államnak a polgárai felé nem csak anyagi jólétet biztosító oktatást kell nyújtani, hanem olyat is, amellyel azok jól érzik magukat a bőrükben szellemi értelemben is.
3) Idősek és gazdaságilag hasznot nem hajtó személyek “elértéktelenedése”. Egy vállalat (a jelenleg bevett mércék szerinti) sikerességéhez modern szemlélet, frissesség, alkalmazkodóképesség szükséges a dolgozók részéről. És, tény, ezeket a képességeket tipikusan fiatalabbak birtokolják. Ebből az jön, hogy a nem egészen fiatalok (40 éven felüliek, akik azért biológiailag öregeknek még aligha mondhatók vagy fogyatékkal rendelkezők) kiszorulnak a munkahelyekről. Értéktelenekké válnak. Sőt, már nem csak ők, hanem maholnap szinte mindenki helyettesíthető. Veszélyes, ha ez a haszonelvű szemlélet “leszivárog” közénk a mindennapokba a vállalatoktól, vagy ha a politikusok túlzottan a gazdasági, költségvetési kérdéseket tartják szem előtt ahelyett, hogy nem feltétlenül megtérülő, de kényelmet biztosító intézkedéseket is hoznának.
A fenti példák megint csak nem kimerítőek (blog nem is alkalmas formátum erre), de talán láthatóvá teszi a problémakört, ami foglalkoztat. Nézzünk néhány kérdést, ami tovább gondolkodásra sarkallhat.
  1. Milyen egyéb értéktorzulásokat lehet még megfigyelni a fenti példákon túl?
  2. A robotok melletti és az élőmunka visszaszorulásának problematikáját elhárító érvelés főleg az, hogy így az embereknek lesz ideje mással foglalkozni és a “kulimunkát” jobb is ha inkább robotok végzik. Csakhogy látjuk éppen a Brexit kapcsán is, hogy az emberek még azt sem szeretik, ha más nemzetiségűek veszik el a munkát. Mivel jobb, ha magyarok (vagy arabok vagy akárkik) helyett valamikor a nem is túl távoli jövőben robotok mosogatnak London éttermeiben?
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s