Hírek és álhírek

Úgy tűnik, hogy nem jött be az a jóslat, miszerint az internet korának beköszöntével a demokrácia is megerősödik. Ezt az előrejelzést az támasztotta alá, hogy az internet eleve demokratikus, mindenki kifejtheti a véleményét és az információhoz való hozzáférés a kormányokat is jobban ellenőrizhetővé és elszámoltathatóbbá teszi (magyarul könnyebb rajtakapni őket ha hazudnak). Továbbá, a szabad netelérés segíti az embereket szélesebb információbázison alapuló vélemény kialakításában, és ezáltal a szavazók kiérleltebb döntést tudnak hozni a szavazófülkében.

Ez a jóslat akár be is jöhetett volna, hiszen amit önmagában a netről mond, az igaz. Miért van akkor mégis, hogy olyan kormányok és politikusok erősödnek meg világszerte, amelyek nem mondhatók demokratikusnak és hatalmasakat hazudnak?

Két feltétel van: 1) a net demokratikussága és információbősége, és 2) az emberek tudják azt használni. A második feltételezés nem áll, és így persze a konklúzió sem következik belőlük. Az emberek egyszerűen rosszul használják az internetet: százezrek osztanak meg kamuhíreket, amik választásokat dönthetnek el; néha a tényleges hírek már a kamuhírek alá szorulnak olvasottságban és így tovább. Szóval a szavazók (lustaságból, vagy mert – mivel sosem tanították nekik – nem képesek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, vagy mert esetleg sikeresen manipulálják őket) maguk húzzák be a függönyt és nem néznek jobban utána mit fogadnak el igaznak, pedig minden információ ott van az orruk előtt. A tudásépítéshez szükséges tanulási folyamat persze hosszú és néha külső segítség nélkül nem is megy. Elképesztően kevés időt töltünk az iskolában annak megtanulásával, hogyan gyűjtsünk információt (és nem dezinformációt!) a neten. Hogyan arányul az iskolában ezzel töltött idő azzal, amennyi időt iskola után a neten töltünk? Ha megválaszoljuk ezt a kérdést, már nem lepődünk meg, mire keresnek az emberek a Google-n.

Ha ehhez hozzávesszük még a politikai elvakultságot (amelyeket online cikkek utáni kommentekben lehet látni néha döbbenetes és ilyesztő mértékben), akkor az jön, hogy az igazság és a jólinformáltság erősen vesztésre áll.

Reménytelennek tűnik a helyzet, ha arra gondolunk, hogy minden relativizálható vagy akár egyenesen tagadható, hiszen minden véleményre lehet “igazoló forrást” találni a neten. Kölönösen durva, ha ezt az eleve jelen lévő relativizálhatóságot a politikusok tudatosan felhasználják. Márpedig ha pénzügyileg erős államok generálják a megtévesztést, akkor még a tényeket ellenőrző intézmények sem tudnak olyan gyorsan dolgozni, mint ahogy a kamu terjed. (Úgy hírlik, Kína 300-400 ezer embert foglalkoztat, hogy azok álnéven a kormányzati véleményt blogokon, kommentekben terjesszék. Maholnap eljöhet az is, hogy ezek a munkások megbízást kapnak, hogy akármely országban a háttérből álhírek terjesztésével segítsék az általuk favorizált jelölt győzelmét a választásokon – mint ahogy ezt Oroszország valószínűleg megtette az USÁ-ban.)

A helyzet új technológiák megjelenésével csak romlani fog. Az Adobe cég, mely a jól ismert PhotoShop nevű programot készíti, bejelentett egy olyan beszédszintetizátort, amely bárkinek a hangján élethűen képes megszólalni. Gondoljunk bele, milyen következményekkel jár, ha innentől akármilyen szöveget tartalmazó “hangfelvételt” lehet generálni – ezzel besározva az illetőt. A képeket már nem fogadhatjuk el minden fenntartás nélkül igazinak, mert könnyen manipulálhatók. Mi lesz, ha a hanggal is megtörténik ugyanez?

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s